ENGEDÉLY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Vminek a megengedését tartalmazó gyak. bizonyos formákhoz kötött szóbeli v. írásbeli nyilatkozat, kijelentés. Engedélyt → ad vmire; → megadja az engedélyt (vmire); engedélyhez kötött ipar; engedélyért folyamodik; engedélyt kap az eltávozásra, kiutazásra, beutazásra. □ Azt hiszi, hogy az ilyen tartózkodási engedély sokáig tart? Pár nap múlva úgyis bevonták volna. (Kuncz Aladár)
- 2. Ennek írásos formája, az ezt tartalmazó hivatalos irat. Beutazási, járdafoglalási engedély; → korlátlan, → korlátolt italmérési engedély; → lakhatási engedély; letelepedési, vágási, vásárlási engedély. Hová tette az engedélyét?
- Szóösszetétel(ek): 1. engedélyadás; engedélyjegy; engedélykérés; engedélykérő; engedélylevél; engedélymentes; engedélyokmány; 2. fegyverengedély; iparengedély; játékengedély; korengedély; vizsgaengedély.