EMBERTÁRS főnév (rendsz. birtokos személyraggal) (
választékos)
Egyenrangúnak, egyenjogúnak tekintett másik ember <az egyik ember szempontjából>; felebarát.
Akármint van is, ő is embertársad. Embertársaink ügye a mi ügyünk. □ Törvénytelenül nem bánt
Embertársaival. (Fazekas Mihály) Nagy a világ, nagy a világ, Benne miljom embertárs van. (Petőfi Sándor) [Az ember] házakat és városokat épített, hogy elrejtse bennük
reszkető szívét a külső világ és embertársa elől. (Karinthy Frigyes)