ELŐKELŐSKÖDIK [e-e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék, (-jön) (
gúnyos,
rosszalló)
<Személy> előkelő (1) emberek viselkedésének kellemetlen és visszataszító sajátságait majmolja, rendsz. nevetséges túlzással.
Ne előkelősködj! Raccsol is, úgy előkelősködik. || a. (
átvitt értelemben,
ritka,
tréfás) <Vmely dolog> az előkelőségnek, a hajdani dísznek csak az avultságban jelentkező, a helyhez, alkalomhoz nem illő sajátságát mutatja.
Cifra tükör előkelősködött a piszkos falon. □ Ebben a teremben az ócska papiros doha előkelősködött. (Jókai Mór)
- előkelősködés; előkelősködő.