EGYENLET [ëgyenlet] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (mennyiségtan) Mennyiségeknek egyenlőség formájában kifejezett olyan összefüggése, amelyben az ismeretlen csak meghatározott szám(ok) értékét v. értékeit veheti föl. Egy, két, több ismeretlenű egyenlet; → másodfokú egyenlet; → harmadfokú egyenlet; → határozott egyenlet; → határozatlan egyenlet; az egyenlet gyöke, megoldása; → átvisz vmit az egyenlet másik oldalára; → felállítja az egyenletet; rendezi az egyenletet; → megoldja az egyenletet. □ Dajkáink a magasb egyenletekről |
beszélnek gyermekeinknek. (Madách Imre) Töprengett,
mintha egy egyenletet kellene megoldania, több ismeretlennel. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (mértan) Vmely görbe minden egyes pontjára jellemző egyenlőség, amely megszabja a pontok helyzetét egy koordináta-rendszerhez képest. A kör, az ellipszis, a hiperbola, a parabola egyenlete.
- Szóösszetétel(ek): differenciálegyenlet.