Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (bonctan) A női mellkas elülső részén, ill. az emlősállatok nőstényeinek hasi oldalán rendsz. párosával elhelyezkedő szerv, amely az újszülött(ek) táplálásához szükséges tejet választja ki. Emlőjéből, emlőjén v. emlőjével táplál. || a. (gyak. többes számban) <Női testen> kül. e szerv külsőleg látható, kidomborodó része; női mell. □ A nyugvó föld alkot, éltet, Keble rózsákkal tele, Mint anyának álma közt is Emlőin függ kisdede. (Tompa Mihály) Lágymeleg hab símogassa vállad, Csókolja emlőid. (Tóth Árpád) Ő volt az első gyerek, akinek emlőjét szájába adta. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, választékos) Vminek az emlője: az, ahonnan vki azt a szellemi tartalmat, erkölcsi értéket kapja, mely neveltetésében, erkölcsi v. szellemi fejlődésében elhatározó szerepet játszik. A puritán kálvinizmusnak, a klasszikusoknak, az ősi Alma Maternak (az) emlőin nevelkedett. □ A természet emlőjéből Fejjük, amit fejhetünk. (Kisfaludy Sándor) Bőséggel szívta a természet emlőit. (Péterfy Jenő)