EMLÍTÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Az említ igével kifejezett megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit említenek.
A dolog említése; említést tesz vmiről: megemlít vmit;
említésre méltó; említésre sem érdemes: szóra sem é.;
említés nélkül hagy vmit: nem mondja el.
Nevének említésére felfigyelt. □ Ama fényes időt hozom emlitésbe
(Arany János) A leányról egy szó említést se tett. (Mikszáth Kálmán)