Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

EMELŐ [e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan, aki, ami emel (I. 1–5, III. 1–2). Terhet emelő munkás; a rakományt emelő gép; az árut emelő daru. || a. (átvitt értelemben) Vmit magasabb szintre juttató, fokozó. A jólétet emelő gazdasági intézkedés.
  • 2. Emelésre való, erre használt <készülék, szerkezet>.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (fizika) Egyszerű gép: támasztópont körül forgatható merev rúd, amelyre két v. több erő hat. → Egykarú emelő; → kétkarú emelő. || a. Emelőrúd. Emelőt tesz a kő alá.
  • 2. (orvostudomány) A fognak az állkapocsból való kiemelésére haszn. műszer. Vajna-féle emelő.
  • 3. (átvitt értelemben, választékos) Vminek az emelője: az a cselekvés, intézkedés, jelenség, amely vminek a mértékét, színvonalát emeli, fokozza; vminek a fejlesztője, előmozdítója. Ez a szerződés a vállalat gazdaságosságának emelője lesz. Az utasítás aligha tekinthető a fegyelem emelőjének. Ez a rendelet a fejlődésnek nem emelője, hanem gátja.
  • Szóösszetétel(ek): 1. emelőállvány; emelőbak; emelőcsavar; emelődob; emelőfa; emelőgép; emelőháló; emelőhíd; emelőkerék; emelőkötél; emelőlánc; emelőrendszer; emelőszár; emelőszelvény; 2. lélekemelő; soremelő; súlyemelő; vízemelő.
  • emelős.