EME [eme] névmás, mutató (melléknévi; mássalhangzóval kezdődő szó előtt; ragozhatatlan) (
régies,
tájszó,
irodalmi nyelvben)
<Közeli v. a beszélő által közelinek jelzett, szóban forgó, imént említett v. itt következő személyről, tárgyról, dologról szólva:> az itt levő; ezen, ez a; e. (Magánhangzóval kezdődő szók előtt az emez haszn.) □ Minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép, |
piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: | "Világszabadság!" (Petőfi Sándor) Bérletörés ellen harcolván |
, eme harcból is belátja a többség, | hogy csak az öntudatos proletárok diktaturája | vethet véget a burzsi kizsákmánylásnak. (József Attila)
- Szóösszetétel(ek): mindeme.