ELŐHOZAKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (
bizalmas)
Előhozakodik vmivel: <beszélgetés, tárgyalás közben> említést tesz vmiről, szóba hoz vmit.
Várta az alkalmas pillanatot, hogy előhozakodjék a kéréssel. □ Most aztán előhozakodott Mihály a legfontosabbal. (Mikszáth Kálmán) Kellő pillanatban előhozakodott azzal, amit tőlem hallott. (Kosztolányi Dezső) || a.
Előhozakodik vmivel: mentségül előad, megemlít, felhoz vmit.
Ha szólok neki, mindig azzal hozakodik elő, hogy nem ő a felelős.
- előhozakodás; előhozakodó.