EMLÉKEZÉS [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (lélektan is) Az emlékezik igével kifejezett tevékenység, emlékezet (3). Az ifjúkorra, a múltra való emlékezés. □ A megsemmisülés érzése kiölt belőlem minden gondolatot és emlékezést. (Kuncz Aladár) A harcot, amelyet őseink vívtak, | békévé oldja az emlékezés. (József Attila)
- 2. (ritka) Megemlékezés. Emlékezés a halottakról. || a. (irodalomtudomány) Olyan irodalmi alkotás, ill. műfaj, amelyben a szerző főként vmely alkalommal kapcs., többnyire személyekről, eseményekről emlékezik meg, s a hozzájuk fűződő élményeit írja le. Emlékezés Ady Endrére.
- emlékezési.