Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Általában olyan, amit emeltek (I. 13, 5, 7, II. 12, 5, III. 1, 2a) v. felemeltek vhova, vmire, vmivé. Magasra emelt zászló; esküre emelt kéz; vezérségre emelt férfiú; hatványra emelt mennyiség; a tegnap emelt falak; a hősök emlékére emelt mű. Az ellene emelt vád alaptalannak bizonyult. || a. Emelt fővel v. fejjel: öntudatosan, büszkén, szégyenkezés nélkül. □ Vérző kebellel, de emelt fővel tért vissza az emberek közé; hisz lelkét híven teljesített kötelességének érzete tartá fenn. (Eötvös József) A rablás, gyilkolás Emelt fővel jár a békés lakok közt. (Madách Imre) || b. (átvitt értelemben) Emelt hangon: az illetőnek a beszédére általában jellemző hangnál erősebb, magasabb, bátrabb h.-on. □ Jöjjenek kegyelmetek közelebb mondá a várúr emelt, méltóságteljes hangon. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) A talaj szintjénél néha természetes, rendsz. mesterséges okok miatt magasabban fekvő <hely>; emelkedett. Emelt tér. □ Aurelián egy emeltebb dombtetőre állt föl. (Jókai Mór)