EMELINT [e-e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -ni v. -eni [e] (
ritka)
- 1. tárgyas Egyszer, könnyedén, kissé megemel vmit. □ Miklós az időt tovább már nem húzza, Föveget emelint s lovát sarkantyúzza. (Mikszáth Kálmán) Éppen a födelet emelintették a koporsóra. (Kosztolányi Dezső)
- 2. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Vmin emelint: könnyedén, egy mozdulattal egyet emel vmin. No emelints rajta (egyet)!
- Igekötős igék: elemelint; felemelint; kiemelint; leemelint; megemelint.
- emelintés.