Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

EMELKEDETT [e-e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Olyan, ami vhová felemelkedett. A levegőbe emelkedett füst, gép, léggömb, sárkány. || a. (irodalmi nyelvben) Magas. □ Alakja még emelkedettebbnek látszott fennkölt fejhordozása által. (Jókai Mór)
  • 2. Olyan <személy>, aki vmely, a korábbinál magasabb hivatali beosztásba v. társadalmi körbe jutott. Magas polcra emelkedett ember. Volt köztük egy osztályától elszakadt, magasabb rétegbe emelkedett parasztfiú.
  • 3. Olyan, ami a talaj szintjénél magasabban van. Emelkedett hely. □ Kiszemelt a sömlyékben egy emelkedettebb helyecskét. (Jókai Mór) Mező-Mihályfalva … egy szép emelkedett termékeny rónán [terül el]. (Tolnai Lajos)
  • 4. (átvitt értelemben) Választékosan ünnepélyes és tiszteletet kifejező. Emelkedett nyelv, stílus, szavak. □ Szép, correct költemény volt az, emelkedett hangon tartott. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) A mindennapin felülemelkedően nemes, fenséges. Emelkedett érzés; emelkedett gondolkodású. □ Az eszme magasztos és emelkedett. (Jókai Mór) Karod erős – szived emelkedett. (Madách Imre)
  • 5. (átvitt értelemben, bizalmas) A rendes mértéken túlcsapó <kedv, vidámság>. Emelkedett hangulat, jókedv.
  • emelkedettség.