EMINENCIA [ë-ë] főnév ..iát, ..iája
- 1. (csak birtokos személyraggal) (vallásügy) <A katolikus egyházban bíborosok megszólításaként.> Eminenciád.
- 2. (elavult) Első eminencia: kitűnő osztályzat. □ Tanítómesterem beírhatta az első eminenciát. (Vas Gereben)
- eminenciás.