EMELETES [e-e-e-ë] melléknév -en [e], (csak a 2. jelentésben,
ritka) -ebb [e]
- 1. Olyan <építmény>, melynek egy v. több emelete van. Emeletes ágy ←; emeletes autóbusz: olyan a., melynek ülőhelyekkel ellátott felső tere is van; emeletes ház, palota. □ Emeletes házak sorakoztak a parton. (Karinthy Frigyes) Elül a mi házunk, emeletes,
fehérre meszelt | zöld ablakokkal. (Babits Mihály) Kocsma, kis földszintes szálloda s az emeletes gőzmalom mellett vezet el az útjuk. (Nagy Lajos) || a. (számjelzővel) Olyan <épület>, amelynek bizonyos számú emelete van. Tizenöt emeletes épület. Százkét emeletes felhőkarcoló New Yorkban.
- 2. (átvitt értelemben, gúnyos) <Szellemi fogyatékosságot kifejező szó jelzőjeként:> nagyon nagy. Emeletes csacsi, marha; emeletes ostobaság, szamárság; emeletes hülye.
- 3. (ritka, régies) Magas. □ [A sziámi ikrek] hordanak külön viseletet. | Az egyik cilindert, szörnyű emeletest
A másiknak lábán sarkantyú. (Jókai Mór) || a. (argóban) Olyan <rendőr>, aki lovon teljesít szolgálatot. Emeletes paraszt ←; emeletes zsaru.
- 4. (iskolai, mennyiségtan) Emeletes tört: tört alakban írt összetett osztás, tört osztása törttel. Pl.:
- Szóösszetétel(ek): egyemeletes.