Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

EMBERMAGASSÁGÚ
EMBERMÉRÉSTAN
EMBERNYI
EMBERNYÚZÓ
EMBERÖLÉS
EMBERÖLTŐ
EMBERPALÁNTA
EMBERPÁR
EMBERPIAC
EMBERRABLÁS
EMBERSÉG
EMBERSÉGES
EMBERSÉGTUDÓ
EMBERSOR
EMBERSPORT
EMBERSPORT-FOGADÁS
EMBERSZABÁSÚ
EMBERSZERETET
EMBERSZÓLÁS
EMBERTAN

EMBERTELENSÉG főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. Az embertelen (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság. A rideg embertelenség távol állt tőle. || a. Vkinek, vminek embertelen volta. A gyarmatosítók embertelensége; a tőkés kizsákmányolás embertelensége.
  • 2. Embertelen tett, magatartás, bánásmód. Szörnyű embertelenségeket követtek el. □ A nedves, hideg pincékben fűteni kell. Embertelenség magukat ilyen kriptákban éhezve-fázva hagyni! (Kuncz Aladár)
  • 3. A társadalomnak olyan állapota, amelyben embertelen nézetek uralkodnak, embertelen magatartás érvényesül, embertelenségek történnek. Az embertelenség kor(szak)a, világa. Nem volt hová menekülnie abban az embertelenségben. □ S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben. (Ady Endre) Független maradt a faluban … Éppen így a társadalmi életben is … Bármilyen furcsa … is, de ember maradt az embertelenségben – haláláig. (Móricz Zsigmond)