Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
EMBERIETLEN [e-ë-e-e] melléknév -ül, -ebb [e] (ritka, irodalmi nyelvben)
1. Az ember lényéhez nem tartozó, nem illő, vele ellentétes. □ Külön-külön egy arcél élettelen. Két egészen egybevágó félarc pedig emberietlen. (Kosztolányi Dezső)
2. Finomabb emberi érzésből kivetkőzött, rosszindulatú emberre valló, rá jellemző, embertelen <magatartás, megnyilatkozás>. □ A hiú vén ember minden órában odajárt nézegetni, meghalt-e már? Visszataszító volt ez az emberietlen vonás. (Mikszáth Kálmán)