EMBERGYŰLÖLŐ melléknév -en [e], -bb és főnév -t, -je [e]
Olyan (személy), aki az embereket gyűlöli, megveti; aki teljesen elidegenedett tőlük. Embergyűlölő atyja mellett a leány is lassan megsavanyodott. Csalódásai, keserű tapasztalatai embergyűlölővé tették. □ Atyám, mivel maga embergyűlölő, mindent sötét színben lát. (Szigligeti Ede) Kerülöd az embereket
Egészen elvadultál, úgy élsz, mint egy embergyűlölő. (Kosztolányi Dezső) Micsoda magányosságban kellett élnie különc, kemény, szinte embergyűlölő férje mellett
(Babits Mihály)