EMANCIPÁCIÓ [ë v. e] főnév -t, -ja (csak egyes számban) (
választékos)
<Jogszabályok v. előítéletek miatt> függő, alárendelt, elnyomott helyzetben levő csoportok, rétegek, ritk. egyes személyek felszabadítása és felemelése ugyanarra a szintre, amelyen a közösség teljes jogú tagjai élnek; egyenjogúsítás.
A nők, a zsidók emancipációja. □ Óh emancipáció, erő, önállóság, szabadulás a zsarnoki [férfi] nemtől: különös utópia a régimódi és nyájas konyhában! (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): nőemancipáció.
- emancipációs.