ELVONULTSÁG [cs v. tárgyas] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (kissé választékos)
Annak a személynek az állapota, magatartása, életmódja, aki az emberektől, a társaságtól, a világtól elvonult (2), tőlük félrehúzódik, távol marad, elzárkózik, és magányban él; visszavonultság, magány. Elvonultságban él. Kilép elvonultságából. Az elvonultságot kedveli. □ Gyermekies kedélyével jobban szerette a magányt, az elvonultságot. (Mikszáth Kálmán)