ELVETEMÜLT [e-e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Elvetemedett. Elvetemült gonosztevő. □ Azt az elvetemült fiút
beküldené valami katonanevelő intézetbe. (Jókai Mór) Elvetemült teremtés! Hiába minden jóakarat, nem fog rajta a szó. (Nagy Lajos)
- 2. Az ilyen emberre valló, vele kapcs., tőle származó <tett, eljárás>. Elvetemült gyilkosság; elvetemült hazaárulás; elvetemült merénylet.
- elvetemültség.