Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

EGYENLŐ [ëgyenlő] melléknév -en [e]
  • 1. Olyan, ami nagyságára, mennyiségére, értékére, alakjára nézve v. más szempontból teljesen megegyezik vmivel. Egyenlő alakú, beosztású, rangú; egyenlő értékű, súlyú; egyenlő erők, jogok; egyenlő karú emelő, mérleg; egyenlő közű; egyenlő oldalú háromszög, négyszög; → szárú Az 1. jelentés hatodik sorában → szárú helyett egyenlő szárú ← olvasandó.• (derékszögű) háromszög; egyenlő részletekben; egyenlő részekre bont vmit; egyenlő vmivel. Szélessége egyenlő a hosszúságával. Egyenlő választójog: olyan v., amely szerint minden választó szavazata azonos értékű. □ Mert már a mértéket hogy Főbus elérte, | A napot az éjjel egyenlőnek mérte. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (mennyiségtan) Olyan <mennyiség>, amely egy másik nagyságra teljesen azonos; írott jele: =. Egyenlő együtthatók ← módszere; a egyenlő b-vel; kétszer kettő egyenlő néggyel. 2. Olyan, ami <mérhető mennyiségek hiányában is, körülményei, helyzete v. egyéb tényezői folytán> (nagyjából) azonosnak vehető vmivel, megegyezik vele. Egyenlő elbírálás; egyenlő erejű; egyenlő feltételekkel küzdenek; egyenlő munkáért egyenlő bért; egyenlő mértékkel → mér; a semmivel egyenlő: semmi; a → földdel egyenlővé tesz vmit. A sakkjátszma egyenlő állásban függőben maradt. Ez egyenlő az öngyilkossággal. □ Minden, mi él, az egyenlő soká él, A százados fa, s egynapos rovar. (Madách Imre) Eltöltötte őket a tudat, hogy ez az első társadalmi szereplésük, most ülnek együtt első ízben felnőttekkel, mint egyenlők az egyenlőkkel. (Kosztolányi Dezső)