EGYENJOGÚSÁG főnév -ot, -a (csak egyes számban) (
választékos)
Az egyenjogú melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg, állapot; vkinek, vminek ilyen volta; az az állapot, amelyben mindenkinek egyenlő jogai vannak.
Emberi, nemzeti, polgári egyenjogúság. Alkotmányunk biztosítja a nők egyenjogúságát. □ Nem lehet a politikai egyenjogúságnál megállapodni. (Eötvös József) Gyűlölettel beszélt a polgári társadalomról, amely az egyenjogúságot csak abban tudta keresztül vinni, hogy
tíz millió embert egyforma kegyetlenséggel küldött a halálba. (Kuncz Aladár) || a. Az az állapot, hogy vmely kisebb közösségben (pl. a családban) a közösségbe tartozóknak egyenlő jogaik vannak.
A testvérek egyenjogúsága a családban; a férj és a feleség egyenjogúsága a házasságban. □ A feleség elvesztette a régi házassági állapotban értelmezett s fennállott egyenjogúságát. (Móricz Zsigmond)