EGYENGETÉS [ëgyengetés] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (többes számban ritka)
Általában az egyenget igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit egyengetnek.
- 1. Vmely felület, felszín egyenetlenségeinek eltüntetése, elsimítása. A padlásra kiterített gabona egyengetése; a gerenda egyengetése; a kert, a talaj, az udvar egyengetése. || a. (műszaki nyelv) Az a művelet, amellyel <betonút készítésekor> az elterített betont megfelelő eszközzel egyengetik és kissé ledöngölik. || b. (nyomdászat) <Nyomtatás előtt> a szedésben, ill. a betűkben mutatkozó magassági különbségek kiegenlítése egyenletes nyomás elérésére. || c. (hajózás) Teherrakomány egyenletes elosztása a hajó(ba)n.
- 2. (műszaki nyelv) Elhajlott görbe tárgy, munkadarab kiegyenesítése, kisimítása. A deszka, a lemez, a szög egyengetése.
- 3. (ritka) A testnek v. vmely testrésznek kellő helyzetbe juttatása több mozdulattal. Derekának, lábának egyengetése.
- 4. (átvitt értelemben) Vmely dolog, ügy, esemény megvalósulásának, bekövetkezésének ügyes, türelmes előmozdítása. A megegyezés egyengetése; vmely ügy egyengetése; vki boldogulásának az egyengetése.
- egyengetési.