EGYENETLENSÉG [ëgyenetlenség] főnév -et, -e [ë, e]
Általában az egyenetlen melléknévvel kifejezett tulajdonság.
- 1. Vminek egyenetlen (1), nem egyenes, nem sík, nem sima volta, felülete. Felületi, szövési egyenetlenség; a pálya, a talaj, az út egyenetlensége. || a. (rendsz. többes számban) Vmely felület sík voltát, simaságát megbontó, zavaró kiemelkedés v. bemélyedés. A lemez egyenetlenségei. Elsimítja az udvar egyenetlenségeit.
- 2. (átvitt értelemben) Vmely műalkotásnak v. az alkotás módjának az a tulajdonsága, hogy jellegében, minőségében nem egységes, ill. az ezáltal keletkezett eltérés(ek összessége). Az ecsetkezelés, a szerkesztés egyenetlensége. A stílus egyenetlensége(i).
- 3. (átvitt értelemben) Egyetértés hiánya, civódás, viszály. Egyenetlenséget szít, támaszt vhol, vkik közt. Elsimult köztük az egyenetlenség. □ Mentől inkább fogyunk, annál inkább szaporodik az irígység és egyenetlenség. (Mikes Kelemen)