ELVITEL [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az elvisz igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki vmit elvisz, ill. elvitt (13, 6, 89).
- 1. Elszállítás. Az áru elvitele kocsin, teherautón. Előre fizet az elvitelért. A tüzelő elvitelét a telepről a vevő vállalta.
- 2. (ritka) Magával vitel. A kölcsönkért könyv elviteléről a látogató megfeledkezett.
- elviteli.