Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELVIHARZIK tárgyatlan ige (rendsz. múlt-ban)
  • 1. <Viharzó folyamat, esemény> elmúlik, véget ér. Elviharzott haragja. Elviharzott a francia forradalom. □ Elviharzottak felettünk a szerencsétlen napok. (Kossuth Lajos)
  • 2. (ritka, bizalmas) Nagy dérrel-durral elmegy vhonnan, ill. nagy erővel szélsebesen elszáguld vki, vmi mellett. Az úri hintó elviharzott a parasztszekér mellett. A szélső elviharzott a labdával.
  • elviharzás; elviharzó; elviharzott.