Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ELVESZÍT tárgyas ige, (régies v. tájszó) elveszejt
1. (átvitt értelemben is) Elveszt (19). Elveszíti a ceruzáját; elveszíti eszét, fejét; elveszíti reményét, szeme világát; elveszíti becsületét, kenyerét; elveszíti vkinek a bizalmát; minden erejét elveszíti; elveszíti lába alól a talajt. A nagy tömegben elveszítette a gyereket. Több barátot veszít el, mint amennyit megnyer. A sötétben elveszítettük az irányt. A legjobb munkatársat veszítettük el benne. Kártyán elveszítette egész vagyonát. A magvak könnyen elveszítik csírázóképességüket. A cikk már elveszítette időszerűségét. A csapat elveszítette a játékot. Többszöri fogadást elveszített. □ Eszem kívánom | használni addig, míg egészen el nem | veszejtem. (Katona József) S a jó testvért elveszítvén Rossz leányok, nagy kegyetlen Földbe ásták, bétemették. (Tompa Mihály) Minden esetben elveszítek legkevesebb két, talán három napot, ezalatt nem keresek semmit. (Ambrus Zoltán) A derék s boldogtalan ember éppen két fiát veszítette el. (Móricz Zsigmond)
2. (ruházkodás) Elveszíti a bőséget: a ruhát a megfelelő helyen elszűkíti úgy, hogy fokozatosan bevesz belőle és elvarrja. || a. (ruházkodás) Elveszítve: ilyen módon az anyag többletét eltüntetve. Elveszítve beszűkíti, elhajtja a kabátot.