Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELVEGYÜL tárgyatlan ige
  • 1. <Vmely anyag> egy másik anyagban egyenletesen eloszlik; elkeveredik. A víz elvegyült a borban.
  • 2. (átvitt értelemben) Elvegyül vhol v. vhová: <személy> csoportosan együtt levő emberek közé, <állat> csoportosan együtt levő állatok közé keveredve, közéjük tartozóként velük egyformán mozog, viselkedik (s ezáltal a külső szemlélő számára gyak. megkülönböztethetetlenné válik). Elvegyül a tömegben v. tömegbe. A miniszter elvegyült a meghívottak között. □ A házi asszony elszűri a tejet, … Aztán elvegyűl a gyermektársaságba. (Arany János) [Az új őrök] elvegyültek köztünk s emlékeiken át közénk hozták a frontélet vidám és hátborzongató mozzanatait. (Kuncz Aladár) || a. (irodalmi nyelvben) <Anyagi dolog, kül. tárgy> úgy elvész a hasonló jellegű dolgok között, hogy nem v. alig tudjuk megkülönböztetni. □ A bömbölő tenger végtelene Hová, hová lett? szürke folt gyanánt áll A [föld-] gömbön, mely keringve elvegyűl Milljó társ közt. (Madách Imre)
  • elvegyülés; elvegyülő; elvegyült.