Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELVÁLHATATLAN [e] melléknév -ul, (régies) elválhatlan
  • 1. Olyan <személy>, aki nem tud társától v. társaitól elválni; aki egy másik személlyel állandóan v. gyakran együtt van. Elválhatatlan jó barátok; elválhatatlan társa. □ Lőcsláb és Röhögi … nem hogy ellenségek, hanem még inkább elválhatlanok levének. (Vörösmarty Mihály) Amennyire elválhatatlan jó pajtása három évvel idősb testvérének, … oly ellentéte bátyjának. (Jókai Mór)
  • 2. (gyak. tréfás) Olyan <dolog>, amelytől vki nem tud megválni; amely mindig vele van. Az elválhatatlan esernyő, retikül, táska. □ Minden reggel, minden este elhagyott otthonára gondolt, ez volt minden órájának elválhatlan gondolata. (Jókai Mór) || a. (régies) Olyan, ami soha sem válik el; elválaszthatatlan. □ Most már elválhatlanná tették sorsomat az övétől. (Jókai Mór) Szíve elválhatlanul oda volt nőve a színházhoz. (Mikszáth Kálmán)