Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELVÁLTOZIK tárgyatlan ige
  • 1. Elváltozik vmi: hirtelen olyan változás megy benne v. rajta végbe, hogy egészen elüt előbbi formájától, megjelenésétől. Arca, hangja elváltozik; elváltozik az idő: rosszabbra változik az i. Egyszer csak a víz színe elváltozott, egészen sötét lett. || a. (irodalmi nyelvben, régies) Nagyon megváltozik. □ Képe azólta nagyon elváltozott néki. (Fazekas Mihály) Böthök uram termete … elváltozott. (Eötvös Károly) || b. (régies) Elváltozik színében v. (ritka) arcában: <a meglepetéstől v. vmely hirtelen jövő esemény hatására> arca rendes színétől, kifejezésétől elütővé lesz. □ Elváltozott szinében, mint a gomba, Mely mérget érlel táplálék helyett. (Vörösmarty Mihály) || c. (népies) Vki elváltozik: sápadtság, gyengeség vesz rajta erőt. A gyerek egyszer csak elváltozott, s a földre esett.
  • 2. (ritka) Vki olyan, rendsz. rossz irányú belső változáson megy át, hogy alig lehet ráismerni. Hogy elváltozott az az ember! Milyen gőgös lett!
  • 3. (tudományos, orvostudomány) Elváltozik vmi: elváltozás lép fel, megy végbe benne. A tüdő kissé elváltozott. A kvarcfénnyel kezelt mag elváltozik.
  • elváltozó; elváltozott.