Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) Olyan, amit vmi elvakított (1). Elvakult szem. A barlang megtekintése után elvakult szemmel tántorogtunk az erős napsütésben.
2. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Olyan <személy>, akit saját szenvedélye, indulata v. helytelen meggyőződése, ill. mások megtévesztő hatása a józan belátástól v. mérséklettől megfosztott; aki el van vakítva (2). Fanatikus, bigott, elvakult embernek ismerték. A siker elvakulttá tette. □ Elvakult teremtés! Az ideáltól, amit fejedben alkottál, nem látod a valót. (Jókai Mór) Elvakult szerelmes létemre megfogadtam magamban, hogy eleget teszek a hercegnő kívánságának. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Az ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs. <gondolat, indulat>. Elvakult düh, előítélet. □ Nem kell pénzed nekem, nekem leányod kell! ordíta elvakult szenvedéllyel Salamon. (Jókai Mór)