Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELVAKUL tárgyatlan ige
  • 1. <Vki v. vkinek a szeme> erős fénytől látóképességét rövid időre elveszti. Elvakult a naptól. Egészen elvakult a napsütötte hótól. □ Szemeivel.. a napba néz bele, el nem vakulva fényétől. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) □ Becsületes | tekéntetemnél elvakuljon a | szentségtörő. (Katona József)
  • 2. (átvitt értelemben) Elveszti a tisztánlátását, józan ítélőképességét. Elvakul vmitől v. vmiben; elvakul a dühtől, a féltékenységtől, a hízelkedéstől, a fényes ígéretektől, a sikertől. Egészen elvakult a rajongástól. Szerelmében annyira elvakult, hogy istennek tartja férjét. □ Az ellenség … dühétől elvakulva, belerohant a kelepcébe, melyet a női hadvezér gondolt ki számára. (Jókai Mór) El vannak vakulva … a királyné jóságától. (Gárdonyi Géza)
  • elvakulás; elvakuló.