Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELVADÍT tárgyas ige
  • 1. Vkit, vmit elvadít: okozza, előidézi, hogy elvaduljon (1–4). Egészen elvadítja a gyereket. Viselkedésével elvadította a háztól. □ Csúnya arcvonásait félelme s a fájdalom … még inkább elvadíták. (Eötvös József) Ah, az élet engem szörnyen elvadított! | A magányban is foly keblem háborúja. (Tompa Mihály) Az utolsó nyár … elvadított, mert a szüleimnek már akkor megbomlott a falusi … élete. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Megvadít. □ E kacaj még jobban elvadította. (Jókai Mór) Az illat, ami a hajából áradt, elvadította Fodort. (Herczeg Ferenc)
  • 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) Elcsúfít, eltorzít, tönkretesz. □ Hajnali álmának mézét élvezte …, mikor egy dobogás szelid álmát Elvaditá. (Arany János) Titkos kezek Vadítják el az ember életét. (Jókai Mór)
  • elvadítás; elvadító; elvadított.