ELVÁLÁS főnév -t, -ok, -a
Általában az elválik igével kifejezett történés, folyamat, ill. tevékenység; az a tény, hogy vki, vmi elválik (vkitől, vmitől).
- 1. (ritka) Vmitől való különválás, elkülönülés. A dió burkának elválása; a mag héjának elválása; a tapéta elválása a faltól. || a. Az a tény, hogy két, addig egységet alkotó dolog vmely ponton kettéválik, szétválik; kettéválás, szétválás. A két irány elválása; utaink elválása.
- 2. Vkitől v. egymástól való elszakadás, eltávozás, ill. az ezzel kapcsolatos búcsúzás. Nehezére esett az elválás. Elváláskor megcsókolták egymást. □ Nem akarom, hogy elválásunk érzelmeit zavarják. (Jókai Mór)
- 3. A házastársi kötelék törvényes megszüntetése, felbontása; válás. Megkönnyítik, megnehezítik az elválást. □ Válópere miatt utazik egész Erdélyig, ahol, mint mondják, könnyebben megy az elválás. (Jókai Mór)
- elválási.