ELVÁGYIK tárgyatlan ige (
irodalmi nyelvben)
Sorsával, helyzetével elégedetlenkedve máshova kívánkozik.
Elvágyik innen. □ Érzem, mi hitvány a föld,
s vágyom el köréből. (Madách Imre) Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad
Mindig elvágyik s nem menekülhet. (Ady Endre)