Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ELÜTŐ [l-ü] melléknév -en [e], (csak a 3. jelentésben:) -bb
1. Olyan, aki, ami vmit, vkit elüt (I. 111). A labdát elütő játékos; az alkut elütő harmadik; a kérdést elütő ember.
2. Olyan, amivel vmit elütnek (I. 1, 4b, 6, 910). A labdát elütő bot; a kínos helyzetet elütő tréfa.
3. (átvitt értelemben) Merőben különböző, vmihez egyáltalában nem hasonlító. Élesen elütő színek; az eddigitől elütő hangnem. □ Mi csak örülni tudnánk az elütő hangnak csak hatna, győzne meg bennünket igazsága költészetének. (Arany János) Új, ifjú és merész volt [a "tizek társulatá"-nak] egész irányzata elütő az eddigitől, kezdeményező, korszakba vágó. (Jókai Mór)