Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Hosszan tartó v. sokszor ismétlődő dolgot> unalmasnak, terhesnek kezd érezni, és szeretné, ha már vége lenne. Elunta a várakozást. Elunta a sok hallgatást. □ Az ember Bár ha dologtalan is, de az ácsorgást is elúnja. (Fazekas Mihály) A nap kifáradt, és alunni ment, Az éj elunta álmát, s fölriadt. (Vörösmarty Mihály) Egy délelőtt bonyodalmas lopási üggyel bajoskodék. Volt vagy negyven tanú, úgyhogy dél felé már egészen elunta. (Mikszáth Kálmán) || a. <Olyan dolgot, amely egy ideig tetszett> többé nem talál érdekesnek v. kívánatosnak; megunja és szeretne helyette most már vmi mást. Elunja az ízetlen tréfákat; elunja a sok látogatót. Kezdj újabb témát, mert ezt elunja az ember. □ Örültem a ruháknak. És már eluntad? Megutáltam. (Mikszáth Kálmán) Szívem, e nagy és bánatos gyerek, Játékait elúnja néhanap. (Juhász Gyula)
2. Elunja magát: <várakozásban, tétlenségben> unatkozni kezd. □ Még itt el nem úntuk magunkat, de igen közel vagyunk hozzája. (Mikes Kelemen) A méltóságos úr bizonyosan elunja magát a magánosságban. (Eötvös József) Rendes emberen is megesik, hogy léhaságokat mond, ha nagyon elunja magát. (Herczeg Ferenc)