ELÜLDÖZ [l-ü] tárgyas ige
<Sokáig tartó kellemetlen viselkedésével> arra késztet vkit, hogy elmenjen vhonnan.
Rossz modorával elüldöz magától mindenkit. Féltékenységével elüldözte a feleségét. Piszkálódásaival, gyanúsítgatásokkal elüldözte legjobb munkatársait. □ Önök visszahozzák azt a fiút, akit elüldöztek a háztól. (Jókai Mór) Testvérei elüldözték
pénz nélkül. (Mikszáth Kálmán)
- elüldözés; elüldöző; elüldözött; elüldöztet.