ELÜLDÖGÉL [l-ü] tárgyatlan ige
Hosszabb ideig üldögél.
Szeret elüldögélni a kényelmes karosszékben. □ A hosszú téli estéken elüldögélek néha a nyitott ajtajú kályha előtt. (Gárdonyi Géza) || a.
Elüldögél vmeddig: bizonyos időn át, ill. időpontig üldögél.
Órák hosszat, naphosszat elüldögél magában. Késő estig elüldögélünk a padon. □ Olykor reggelig elüldögéltek együtt a malomban. (Jókai Mór) A fél falu siratta, de senki sem úgy mint a "kemény ember", ki maig is kijár a temetőbe s órákig elüldögél a sírján. (Mikszáth Kálmán)