ELTRAFÁL [l-t] tárgyas ige -t, -jon (
népies,
bizalmas)
Lövéssel v. dobással eltalál vkit, vmit.
Jól eltrafáltad! □ Csupa véletlenségből eltrafálta valahogy a Laci fiút. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben) <Vmely meg nem mondott adatot, tényállást> segítség, rávezetés nélkül kitalál; eltalál (4). Pontosan eltrafálta az árát. || a. (átvitt értelemben) <Kép, ill. festő v. fényképész> hűen ábrázol vkit. Akárki festette, jól eltrafálta.
- eltrafáló; eltrafált.