ELTŰNÉS [ű v. ü] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az eltűnik igével kifejezett cselekvés, ill. történés, jelenség, folyamat; az a tény, hogy vki, vmi eltűnik v. eltűnt.
- 1. Vkinek, vminek (hirtelen) eltávozása más(ok) szeme elől, s ezáltal láthatatlanná válása. Az autó, a nyúl, a vendég eltűnése. Nem is vettem észre barátod eltűnését.
- 2. Az a tény, hogy vkinek, ritk. vminek nyoma vész. A gyermeknek a tömegben való eltűnése. Bejelentette férje eltűnését. Hírül hozták katona fiának eltűnését. A rejtélyes eltűnések ügyében nyomozás indult. □ Az a reménye, hogy a Peruvian éjszakai eltűnése szemet fog szúrni a többi hajósoknál,
meghiúsult. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben is) Vminek, ritk. vkinek a látási viszonyokat akadályozó anyag, közeg mögé jutása, láthatatlanná v. alig érzékelhetővé válása. A hold eltűnése a felhők mögött; az alakok, a hajó, a táj eltűnése a ködben; a nyúl eltűnése a bűvész kalapjában; a feledés homályában, az ismeretlenségben való eltűnés.
- 4. Az a tény, hogy vmi egyszerre csak nincs meg, nem találják, rendsz. azért, mert elveszett, v. mert vmely ismeretlen személy eltulajdonította. A kalap, a pénz eltűnése.
- 5. Az a tény, hogy vmi rohamosan elfogy (vhol), kipusztul (vhonnan). Az áru eltűnése a piacról. Az apróvad eltűnése a vidékről. || a. Megszűnés. A régi társadalmi osztályok eltűnése; az ínség, a válság eltűnése. || b. Vminek mássá átváltozása, s ezáltal eredeti alakjában, mivoltában való megszűnése. A kámfor eltűnése.
- eltűnési.