Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELTÖR tárgyas ige
  • 1. <Törékeny, törhető anyagot v. tárgyat> leejtve, kemény tárgyhoz ütve darabokra tör. Eltörte a poharat. Eltörte a szemüvegét. □ Egy ügyetlen mozdulat eltöri az etruszk vázát, és … vége a szerelemnek. (Ambrus Zoltán) || a. Vmit nyomással, hajlítással, feszítéssel két v. több darabra tör. Eltörte a pálcát. Eltörte a krétát két darabra.
  • 2. <Emberi v. állati testrészt, főleg vmely végtagot> annyira megüt, hogy a csontban törés keletkezik. Eltöri a kezét. Eltörte a gerincét. □ Lukács … félkezére sánta, – ahogy ő mondja. Eltörték a télen a karját egy lakodalomban. (Gárdonyi Géza) || a. (népies) <Kíméletlen elveréssel való fenyegetést kifejező szókapcsolatokban.> Eltöröm a csontját, ha ide mer jönni! Eltöröm a kezedet v. a karodat, ha még egyszer hozzányúlsz! Eltöröm a lábukat, ha letapossák a palántáimat!
  • eltörés; eltörhetetlen; eltörhető; eltörő; eltört.