ELTÖKÉLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
választékos)
- 1. Az eltökél igével kifejezett cselekvés. Nehezére esett ez az eltökélés. □ Gyors eltökéléssel
gondolám: | Menjen sietve Angliába Hamlet. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Rövid eltökélés után hivatalos szertartással felállott helyéről. (Krúdy Gyula)
- 2. Szilárd elhatározás, végleges döntés. □ Egyenesen hazament azzal az eltökéléssel, hogy fölmondja a szolgálatot. (Mikszáth Kálmán) Látszott a kölyöknek komoly és halvány arcáról, hogy az ő lelkében igen erős az eltökélés. (Eötvös Károly)