ELTOMPULTSÁG [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (választékos)
Az eltompult melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; vkinek eltompult volta; (teljes) érzéketlenség, közömbösség a világ jelenségei iránt. Szellemi eltompultság: teljes közömbösség a szellemiek, a szellemi élet (megnyilvánulásai), a szellemi haladás iránt. Eltompultságban élte le utolsó éveit. A polgári korszak vezetői teljes eltompultsággal kezelték a szociális kérdéseket.