Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELTOMPÍT tárgyas ige
  • 1. <Éles, hegyes tárgyat> (egészen) tompává tesz; élét kiveszi, elrontja. Eltompítja a kést, az ollót.
  • 2. (átvitt értelemben) <Embert, képességet, érzékszervet> ingerek, benyomások iránt tompává, érzéketlenné tesz. Vmi eltompítja az eszét: elbutítja. A sok kalapálás eltompította a hallását. A fájdalom eltompította a lelkét. A mértéktelen szeszfogyasztás eltompította az eszét. □ E boldogság …, ha az élethez viszonyítjuk, merő boldogtalanság … csupán csak eltompítja lassankint a lelket. (Arany János)
  • 3. (ritka) Eltompít vmit: vminek az erejét csökkenti, elveszi. Eltompítja a lökést, az ütést. □ Olyan tömött vastag hajzat volt az, hogy a kardvágást eltompította. (Jókai Mór)
  • eltompítás; eltompíthatatlan; eltompító; eltompított; eltompíttat.