ELTÖKÉLT melléknév -en, (-ebb) [e, e] (
választékos)
- 1. Olyan <szándék, terv>, melyről vki elhatározta, hogy minden körülmények közt végrehajtja. Eltökélt szándéka, terve, hogy
- 2. Olyan <személy>, aki vmely elhatározást minden körülmények között végrehajt. Mindenre eltökélt; eltökélt vmit megtenni; eltökélt arra, hogy
□ Eltökélt vagyok Minden veszéllyel bátran szembe szállni. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás)
- eltökéltség.