Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELTÖRIK tárgyatlan ige
  • 1. <Törékeny, törhető tárgy ütés, ütődés, nyomás, feszültség következtében> két darabra törik szét; kettétörik. Írás közben eltörött a kréta. □ De nem hogy a cipó válna el derékon, Hanem a kés tört el, pedig nem volt vékony. (Arany János)
  • 2. <Törékeny, törhető tárgy ütés, ütődés, nyomás, feszültség következtében> darabokra válik szét; összetörik. Eltörik a csésze, a korsó, a tányér. □ A lombik eltört, újra kezdhetem A nagy művet. (Madách Imre)
  • 3. <Emberi, állati testrész, főleg vmely végtag> úgy megsérül, hogy a benne levő csont is törést szenved. Két helyen is eltörött a karja. Eltörött a gerince. □ Az úri ember nem tudott még csak fölállni sem, mert az egyik lába eltörött. (Nagy Lajos)
  • Szólás(ok): ld. mécses.
  • eltörés; eltörhetetlen; eltörhető; eltörő; eltört.