ELTÉVELYEDÉS [e-e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az eltévelyedik igével kifejezett történés, ill. állapot; az a tény, hogy vki eltévelyedik v. eltévelyedett.
- 1. (ritka, régies) Eltévedés, téves utakon v. irányban való bolyongás. A sötétben, ismeretlen utakon, vidéken való eltévelyedés.
- 2. (átvitt értelemben) A helyes elvtől, magatartástól való káros v. bűnös eltérés, eltávolodás, a helyes útról való letérés. Erkölcsi, ifjúkori, nemi, politikai eltévelyedés.