ELTITKOL tárgyas ige
<Gondolatot, érzést> magába elzárva, nem közöl mással, titokban tartva elrejt.
Eltitkolja szerelmét. □ Ezt mondá a bajnok, de hogy miér mondta, Azt a szolga előtt bölcsen eltitkolta. (Arany János) Eltitkolom, mit lelkem felfogott, És hirdetem, mit jól tudok, hamis. (Madách Imre) || a. <Vmely tényt> leplezés v. kímélés végett vki(k), ill. a nyilvánosság elől elrejt, titokban tart.
Eltitkolja betegségét. Eltitkolta szégyenét. El akarta titkolni cinkosait. Igyekezett eltitkolni, hogy gyereke lesz. Eltitkolták előle apja halálát. □ Nemesi előnevét is eltitkolta fia előtt. (Babits Mihály)
- eltitkolás; eltitkolhatatlan; eltitkolható; eltitkoló; eltitkolt; eltitkoltat.